Fiú: Vannak érzéseim és nem játszhatsz velük csak így.
Lány: Nem, nincsenek.
Fiú: Tényleg nincsenek, de akkor sem játszhatsz csak így.

Fekete: Ott a hamutál, de te a földre hamuzol. Használd azt a szart!
Fehér: Inkább nem.
Fekete: Miért?
Fehér: Mert még a hamut is elfújja a szél.
Fekete: Te egy seggfej vagy, de ez most mélyebb volt, mint hinnéd.

Lodovik T: Skót vagy. Nincs neked istened.
Chris PT: Dehogynem, söt hívö vagyok.
Lodovik T: Viccelsz.
Chris PT: Matekoztam kicsit. Arra jutottam, hogy Isten létezésére nagyon kicsi az esély, de van. Ha hiszek benne és nem létezik, akkor úgy se tudom meg, hogy tévedtem. Ha viszont létezik, akkor meg megyek a mennyországba.
Lodovik T: Ez csak szerencsejáték. Engem az igazság érdekel.
Chris PT: Mindenkinek megvan a saját igazsága.

Fiú: Hát... Akkor ennek itt a vége.
Lány: Nem kéne így lennie.
Fiú: Így alakult.
Lány: Mert így alakítottad.

Fiú: Bocsánat, elkalandoztak a gondolataim. Mit is csinálunk most?
Lány: Ülünk a semmi középen és várjuk, hogy lemenjen a nap, miközben mindketten pontosan tudjuk, hogy nem fog.
Fiú: Ó, igen. Már emlékszem.
Lány: Mire emlékszel?
Fiú: Arra, amit mondani akartam. Arrogáns vagy.
Lány: Tessék?
Fiú: Hallottad. Arrogáns vagy.
Lány: Okkal vagyok arrogáns.
Fiú: Mit akarsz vele elérni?
Lány: Úgy értem, hogy valami kiváltotta ezt a viselkedést, amiről én nem tehetek. A körülmények tettek ilyenné.
Fiú: Hol kezdődik az egyéni felelősség?
Lány: Igaz.

Én: Miért vagy ilyen boldog?
Atli Ottesen: Tudod, hogy miért a dánok a legboldogabbak a világon?
Én: Nem. Miért?
Atli Ottesen: Mert nincsenek elvárásaik.
Én: Neked sincsenek?
Atli Ottesen: Egyetlen egy sem. Ilyen egyszerű.

Y: Oké, ez most rohadtul fáj.
X: Istenem! Sajnálom! Nagyon sajnálom! Bocsánat!
Y: Már mindegy... érzem ahogy átissza a vér a kötést.
X: Menj vissza az orvoshoz vele, hogy átkösse!
Y: Nem voltam orvosnál, én kötöttem be.
X: Remélem viccelsz... Azért nem tudod mozgatni, mert átvágtál néhány ideget és az izületbe is belevágtál. Menj el orvoshoz.
Y: Nincs rá pénzem. Csak az 3000 korona, hogy ránézzen.
X: Az nem olyan sok.
Y: Az négy sör ára!

Lány: Ha azt mondanám, hogy szeretlek, akkor mit csinálnál?
Fiú: Valószínűleg nem beszélnénk többet... Szeretsz?
Lány: Nem.
Fiú: Kiváló.

Lány: Köszönöm.
Fiú: Nem volt könnyű.
Lány: Tudom, te vagy a hősöm.
Fiú: Majd ne felejtsd el ezeket a szavakat.
Lány: Azt, hogy te vagy a hősöm?
Fiú: Igen.
Lány: Nem fogom.

Lány: Min gondolkozol ennyire?
Fiú: Az élet nagy dolgain.
Lány: Mint például?
Fiú: Az a legnagyobb bajom, hogy nincs elég idő átgondolni a dolgokat, hogy értelmesen tudjunk cselekedni. Túl sokszor kell hallás alapján játszani.
Lány: Én ezt élvezem.
Fiú: Néha én is, de ha lett volna elég időm, akkor azt a beszélgetést is máshogy zártam volna le. Nem gondoltam át rendesen.